A változásokról mindenféle írás olvasható mindenütt: Vannak félelemkeltő rémhírek, apokalipszis és egyéb témájú írások, de olyanok is, amik a pólusváltásról vagy éppen az idő felgyorsulásáról szólnak. Nemrégiben beszélgettem valakivel, aki szerint a 24 óra már nem annyi, hanem 16. Ez azért furcsa, mert az óramutató járása és a napszakok haladása ezt nem igazolja vissza, viszont a megélések igen. Az idő felgyorsulásáról több embertől hallottam, hisz tapasztaljuk, hogy alig ébredünk fel és máris este van. Amit eddig ripsz-ropsz elvégeztünk, arra nem marad elég időnk. Az emberek többsége fél a változásoktól, a haláltól, mert nem tudja, mit hoz a jövő, pedig sohasem a jövő a fontos, hanem a jelen, amit éppen élünk, hisz mindig volt és mindig lesz valahogy és minden vég valami újnak a kezdete. (Az idő felgyorsulása is épp ezért kelthet félelmet bennük…)
Az idő átélése sohasem volt és nem is lesz objektív érzékelés. Néha még az atomórának sem hiszünk, mert például amikor kellemes dolog történik velünk, akkor úgy elrohan, hogy észre sem vesszük (a csodálatos érzések közben megszűnik az időérzékünk, nagy ritkán teljesen a jelenbe kerülhetünk), amikor pedig valami számunkra szörnyű, nem éppen idilli, akkor ólomlábakon cammog, alig várjuk, hogy vége legyen.
Einstein szerint az időre azért van szükség, mert nem történhet minden egyszerre, ennek ellenére mégis egyszerre történik, de hogy folyamatában meg tudjuk tapasztalni, ahhoz tényleg szükség van az agyunkban lévő érzékelőre, ami segít lineárisan végighaladni az élet nevű folyamaton születéstől a halálig. Mivel emberként, emberi aggyal nehéz az ilyesmit felfogni, hogy valami, amit érzékelünk, nem is létezik, ezért több magyarázatot megért már az is, hogyan képzeljük el az időt:
Az idő olyan, mint egy kivilágítatlan alagút az éjszakában, amikor csak az autónk lámpája világít, de mi mégis megyünk tovább, mert tudjuk, hogy ott az út. A megtett út a múltunk, a megteendő út a jövőnk, a megvilágított út a jelenünk, ahol éppen akkor vagyunk. Ha megvilágítjuk az alagutat, és felülről nézünk le rá, egyszerre láthatjuk az egészet, akár előre, akár visszafelé is mehetünk, hiszen az idő nem létezik, puszta „érzéki csalódásról” van szó.
Az idő felgyorsulásának érzékelése tehát elképzelhető, hiszen ahogy a rezgésszintünk emelkedik, megváltozik minden bennünk és körülöttünk, egyre világosabb lesz és egyre nagyobb szeletke válik láthatóvá abból a bizonyos alagútból…
Brátán Erzsébet
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése